Kötelező-e a szállítólevél?
Egy olvasónkhoz nemrég bejelentkezett a hatóság telephelyi ellenőrzésre. Előre jelezték a vállalkozónak, hogy a többi dokumentum mellett a szállítóleveleket is szeretnék látni. Ő ennek szükségességét nehezen látta be, már csak azért is, mert a szállítólevelekkel nem is rendelkezik. Ahogy elmondta, azokat a számlákkal együtt le szokta adni, nincs példánya belőle. Vajon kérheti-e a hatóság tőle ezt a dokumentumot ellenőrzéskor?
Egy telephelyi ellenőrzés során valójában a hatóság bármely dokumentumot megnézhet, ami csak az adott gazdasági esemény teljesítéséhez kapcsolódik. Érdemes is gyűjteni mindent, ami bizonyítja, hogy az adott esemény valóban megtörtént. Ha egy értékesítésről más dokumentum nincs, mint egy számla, akkor a NAV is állíthatja, hogy az értékesítés a valóságban meg sem történt, a számlát is csak adócsalás miatt állították ki. Ha egy szállítás során a felek mindenben papírforma szerint járnak el, akkor egy szállítólevél valóban a fuvarozónál marad. Ezt a dokumentumot általában 4 példányban állítják ki. Egy marad a feladónál, egyet megtart a fuvarozó, egy kerül a címzetthez, egyet pedig a címzett aláírásával a fuvarozó juttat vissza a feladóhoz. A szállítólevél kiállítása és használata így szabályos, csakhogy a szállítólevél használata többnyire nem kötelező. Vannak kivételek: a törvény megköveteli a használatát jövedéki termékek szállításánál (például alkolholtermék). Máshol általában számla helyett küldik, mert a szállítólevélre az ár nincs ráírva, s nem is akarják, hogy a fuvarozó a termék árazásában belelásson.
A szállítólevél kezelése is két módon történhet a törvény szerint. A szállítólevél önmagában nem mindig szigorú számadású nyomtatvány, azaz nem kell minden egyes lappal pontosan elszámolni. Azért írhatjuk, hogy nem mindig, mert a papírboltban vásárolható szállítólevél-tömb az megmaradt szigorú számadású nyomtatványnak. Nyilvántartást kell vezetni róla, s megvásárolni is csak úgy lehet, ha a vásárló cég azonosítja magát. Az ilyen nyomtatvány sorszámozott, összefűzött, roncsolás nélkül nem megbontható. Ha viszont számítógéppel a feladó saját maga nyomtatja ki a szállítólevelet, akkor az nem számít szigorú számadású iratnak. Bonyolítja a helyzetet, hogy hívják szállítólevélnek az ömlesztett áru szállításához kitöltendő tömegbizonylatot is. Az interneten fellelhető egy ügyvéd cikke, melyet a fuvarozás szabályairól írt. A cikk következetesen szállítólevélnek nevezi a tömegbizonylatot vagy az annak hiányában kiállítandó nyilatkozatot is.
Az így kitöltött szállítólevélnek a következő adatokat kell tartalmaznia:
- a kiállító neve, címe, a kiadási sorszám, a kiadás helye
- a felrakott áru megnevezése, tömege (kg)
- a felrakodás dátuma (óra, perc pontossággal)
- a jármű tömege, melyet mérlegelés vagy tengelyterhelés-mérés alapján állapítottak meg (csak a tömegbizonylaton. Ha mérés hiányában nem tudnak tömegbizonylatot kiállítani, csak egy ezt pótló nyilatkozatot kap a sofőr, akkor ez nem is lehet kötelező adat a tömeg, hiszen nem áll rendelkezésükre.)
- a jármű rendszáma, a fuvarlevél száma
- a felrakodást végző aláírása és bélyegzője (ha van).
Az így kitöltött dokumentumot – szállítólevelet- viszont már biztosan kereshetik az ellenőrök egy telephelyi vizsgálat során, ahogy olvasónknál is tették. Ennek használata ömlesztett áru szállítása esetén kötelező, kitöltése nélkül a járművezető el sem indulhat a szállítmánnyal.
Forrás:Új Média Kft.